—Engem választottak? — nevette el magát Gabriela.
— Igen. Egyetlen ‘nem’ szavazat nélkül.
Aurora P. Hill: A Gyöngyös Korona (Serbeniai krónikák 3.)
Nos, nemhiába választottam ezt az idézetet. Már az első két résznél is megszokhattuk, hogy nagyon udvariasak, tiszták, becsületesek a szereplők. Egyhangú döntéseik vannak, senki nem kérdőjelez meg semmit. És ha valaki Serbenia lakosai közül bármi rosszat csinál, az mérgezés hatása miatt van, nem önálló akaratából. Sokszor úgy is éreztem, nincsenek is önálló gondolataik. Emiatt lassabban is haladtam a regény elejével, mivel vártam, hogy a harmadik részre ez talán megváltozik és kevésbé lesznek makulátlan cukorfalatok a szereplők. Nos, nem teljesen lett így, hiszen Gabriela még a vetélytársát is megsajnálja, holott az rámászott a szerelmére. Én biztosan kiakadtam volna a helyében! Viszont a regény vége annyira beszippantott, hogy csak faltam a sorokat.
Nagyon jó ötlet volt az obrakka (afféle lovagi torna a lány kezéért) gondolata, bár szívesen olvastam volna a párbajokról. Akárcsak az árulás, Gabriela végső akciója, és az utolsó sorok… Lapoztam, hogy mi? Komolyan itt kellett véget érnie?
Tehát a harmadik rész, mely főként Aslios hatalomra jutásáról (és megtartásáról) szólt, vérbeli szórakoztató olvasmány. A végére teljesen magával ragadott, és úgy érzem, Gabrielának végre kezd kinyílni egy kicsit a csípája. Úgyhogy nagyon várom a folytatást. Teljesen felcsigázott. Köszönöm az írónőnek, hogy olvashattam.
Epilógus 
Hozzászólás